Kérdés: Mitől járnak vendégeid tovább a sportklubodba? Válasz:…

Kérdés: Mitől járnak vendégeid tovább a sportklubodba? Válasz:…

1920 1440 Huncsik Péter

Ismert jelenség a sportklubokban – hol kisebb, hol nagyobb mértékben – a lemorzsolódás. A sportklubok vezetői, az edzők a vendégeik egy részének elvesztését hallják benne, a vendégek pedig az ambícióik, terveik, vágyaik szövetének szertefoszlását. A mindkét oldalon elérni kívánt célok egységének darabra hullása, morzsává, törmelékké válása a végeredmény. Egyik félnek sem jelent sikerélményt, inkább fájdalmat.
Ha ez így van, miért bizonytalanodnak el a sportolásban az emberek és miért vállalják ezt a fájdalmat? Mi ennek a pszichológiája, milyen biológiai okok húzódnak meg a háttérben? Ismerjük meg a jelenség okát, ezáltal a későbbiekben kísérletet is tehetünk, hogy tudatosan csökkentsük a lemorzsolódást.

 

Motiváció vs. lemorzsolódás

A sportklubokba a vendégek ugyan, mint egyének járnak, de az edzésen mégis egy csoportot, csapatot alkotnak (még akkor is, ha például a karate vagy a fitnesz nem is csapatjáték). Egy azonos célokkal és feladatokkal rendelkező csapatban az emberek összetartoznak. A különféle csoportok a társadalom sejtjeit képezik, így a társadalomra vonatkozó általános szabályok itt is érvényesek: csoportban vagyunk a leghatékonyabbak és legsikeresebbek, a csoporthoz tartozás megnyugtat bennünket. Ilyen bizalmi légkörben tudunk önzetlenül együttműködni, mert a testünk biológiai értelemben is jutalmazza ezt az együttműködést. Működésbe lép a biológiai motiváció: jó érzések és rossz érzések.

Mindezek magyarázata az emberi agyban keresendő. Az utóbbi 50 év agykutatásainak eredményei arra utalnak, hogy a társas helyzetek jelentik az emberek számára a legfontosabb jutalmakat és büntetéseket. Rendben, akkor nézzük meg, hogy ezek a jutalmak és büntetések hogyan érvényesülnek, és hogyan befolyásolják az emberi viselkedést. A kutatások során kiderült, hogy kétféle befolyásoló tényezőt kell tekintetbe venni:

Az egyikbe tartoznak azok az ingerületátvivő anyagok, amelyek tompítják a vágyat és motivációt, vagyis azt a hajtóerőt, ami a kívánt cél felé viszi az embert. A másik tényező pedig ezzel éppen ellenkező irányban hat, azaz erősíti a belső motivációnkat, ezzel azt a törekvésünket, ami az eredmény elérését nagy mértékben segíti.

A kettő együtt felel a motivációs rendszer működésért. Kiderült, hogy a második csoportba tartozó ingerületátvivő anyag, a dopamin nevű „doppingszer” a motivációs rendszerek egyik legfőbb hajtóanyaga.

 

A dopamin szerepe a motivációban

A dopamin hatásairól Toldi Zsuzsannát, Magyarország egyik vezető szervezetfejlesztő trénerét kérdeztük:

„Amikor a dopamin a motivációs rendszer működésének következtében felszabadul, az agyban és az egész testben egyaránt olyan hatást vált ki, amely összességében hasonlít egy doppingszeréhez. A motivációs rendszer által kiválasztott dopamin kellemes érzést kelt, és az embert testileg és lelkileg cselekvésre kész, összpontosított állapotba hozza. A motivációnak ténylegesen köze van a cselekvésre való készenléthez és ezzel együtt a mozgásképességhez. A dopamin, mint ingerületátvivő anyag mindkettőt biztosítja: lehetővé teszi a mozgást, továbbá rendelkezik egy pszichés serkentő- és motiválószer funkciójával is. Folyamatos a dopamin termelődés (ezzel együtt a motivációs rendszer is működik), amikor például rábukkanunk a »megoldásra«, amikor a »következő« lépést tesszük, amikor haladást érzünk abban a tevékenységben, amit éppen csinálunk, vagy amikor mérföldkőhöz érünk, és ezáltal látjuk a haladást, vagy éppen elérjük a kitűzött célunkat. A sportklubokba járó vendégek tele vannak dopaminnal, ha folyamatosan a szemük előtt van a cél, ha látják, hogy haladnak és a tervszerű edzés meghozza az eredményét.
Ez a jelenség a cégek vezetőiben, de természetesen az alkalmazottakban is megfigyelhető. Ha a cégvezetőknek van jól kidolgozott stratégiája, és folyamatosan látják maguk előtt a célt, a dopamintermelődés az agyukban folyamatos. Ha jól alkalmazott vezetési módszerekkel be tudják vonni az alsóbb szintű vezetőket, vagy akár az alkalmazottakat is ebbe a célkövetésbe, a megoldások és a következő lépések felismerésébe, a cég jól működik. Következésképp a sportklubok edzői és a vendégeik valójában nem különböznek egy bankigazgatótól, illetve a beosztott dolgozóktól. Ha az edző fenn tudja tartani a vendégekben ezt a „doppingolt” motivációt, nyert ügye van…”

Ez akkor azt is jelenti, hogy a rendszeresség felborulásával (ha kimaradnak edzések), vagy azzal, hogy az óhajtott eredmény lassabban következik be, a dopamin termelődés is lecsökken, ez pedig a motivációs rendszer aktivitását csökkenti: a cselekvésre kész állapot gyengül, a dopamin okozta kellemes érzés elhalványodik. Az eredmény: csökken az egyén motivációja. A végeredmény: az egyén a motivációvesztés már nem elviselhető szintjén otthagyja az edzést, lemorzsolódik a csapatától, amit végső soron kudarcként él meg. Teljesen negatív végösszegű játszma…

 

4 személyre szabható megoldás a motiváció fenntartására

A szervezetfejlesztés egyik sokat vizsgált területe az, hogy hogyan segítheti elő egy vezető a munkatársai motiváltságának növekedését. Toldi Zsuzsanna megosztotta velünk, mire érdemes odafigyelni egy eredményes edző-vendég/tanítvány kapcsolat kiépítése során:

„Mivel csapatról beszélünk, a megelőzésben szerepe van magának az egyénnek, a csoportnak és a vezetőnek (edzőnek). A motiváltság fenntartásában négy érzés játssza a főszerepet. Ha az egyén úgy érzi, hogy értelmes a cél, megválaszthatja az utat, képes a feladatot megvalósítani és érzékeli a haladást – a motiváltsága jó eséllyel fenntartható.

Az első érzés az értelmesség. Legyen értelmes és fontos célja a sportklubba járó vendégnek. A jó sportklub értelmes célokat tűz ki, s ezt jól kommunikálja a (meglévő és újonnan érkező) vendégek felé, akik könnyedén átláthatják, hogy ezeket a célokat reálisan meg is tudják valósítani. A jó edző ezeket a célokat folyamatosan szem előtt tartja, és úgy vezeti az edzéseket, hogy a vendégek azt érzik, hogy »történnek« a dolgok. Ha a vendégek nem is látják a gyors változást (nem fogynak rohamosan, vagy az izmaik nem lesznek máról-holnapra svarceneggeri méretűek), a rendszeres, gyakori történések biztosítják a számukra a dopamin termelődés folyamatosságát. A jó edző mindenkinél követi a célok (vagy részcélok) teljesülését és erről rendszeresen tájékoztatja is a vendégeit, közösen is (például: szép volt, fiúk) és személyesen is (Pistikém, csak így tovább). A lelkesedést pedig azzal tartja fenn, hogy elmondja a csapatának, mi várható a jövőben, mi felé haladnak. És mindenki által követhető módon dokumentálja a haladást.

Második érzés a választás szabadsága. A vendégnek legyen lehetősége, hogy általános értelemben válasszon (csoportot, edzőt), de választhasson lokálisan is, például, ha nehéz munkanapja volt, akkor választhasson könnyebb edzést. Mert ha nem választhatja, akkor nem megy el az edzésre. Ha ezek a kimaradások a szabad választás érzésének hiányából gyakoriak, a lemorzsolódás elkerülhetetlenné válik.

A harmadik és negyedik érzés a haladás és a kompetencia megélése. A vendégnek legyen meg a lehetősége, hogy haladhasson, teljesíteni tudja a tervet, ami a kitűzött célja felé viszi. Akkor érzékeli a haladást, ha a célhoz vezető út az egyénnek megfelelő kihívást jelent. Gyanítom, hogy ez keskeny mezsgye. A túl nagy feladat, amit a vendég nem bír teljesíteni, ugyanolyan frusztráló lehet, mint a túl kicsi! Egy játszi könnyedséggel elvégezhető feladat nem jelent kihívást, azaz nem érdekes. A túl nagy erőbefektetést kívánó, vagy éppen teljesíthetetlennek látszó feladat is hamar elveszi a vendég kedvét, úgy érzi, nem kompetens a feladatban, feladja… és lemorzsolódik.”

 

A társas környezet hatása a motivációra

De bátran hozzátehetünk egy további érzést is: ez az együttműködő környezet barátságossága. Itt nagy szerepe van a csoport összetartó szellemiségének, valamint a csoport vezetőjének, az edzőnek, hogy fenntartsa a baráti, sőt családias hangulatot. A vezető empátiája és hitelessége ezen a ponton nagy szerepet kap.

„Egy 60 ezres mintán készült 2009-es felmérés kimutatta, hogy csoporttagok 72%-ban azokat a vezetőket tartják kiválónak, amelyek nem csak eredményorientáltak, hanem empatikusak is egyben!” – mondja Zsuzsa. „Az empatikus vezető törődik az embereivel, például nevükön szólítja őket, és időről-időre elbeszélget velük, mondjuk a folyosón.”

Miről van itt szó? Az edzőnek fenn kell tartani a pozitív csoportszellemet, ezzel motiválja a csoportot, örömmtelivé teszi a csoporthoz tartozást, ugyanakkor az egyes vendégeket is külön-külön lelkesíti. És még valami: megfékezi a belső széthúzást, a csoporttagok közötti ellenségeskedéseket.

„A kínos helyzetek, beszólások, versengés és a csoporttagok összehasonlítgatása, a nyilvános, cinikus vagy goromba kritikus vélemények a csoporttársaktól vagy az edző részéről a támogató visszajelzések hiánya, esetleg egyes vendégek kirekesztése és kibeszélése kényelmetlen helyzeteket teremtenek.” – mondja Zsuzsa. „Az egyénben az ilyen helyzetek cortizol termelődést generálnak. A cortizol a stressz, a szomorúság hormonja. Zsigeri mély érzést eredményez, hogy nem vagyunk biztonságban, hogy bármikor bárki megtámadhat, nem tartozunk a csapatba. A cortizolnak »üss vagy fuss« hatása van. Mindez kiábrándultságot okoz, aminek természetes következménye, hogy a vendég inkább a »fuss« lehetőséget választja, és otthagyja az edzéseket. Érdemes lenne erről a témáról egyszer külön is beszélgetnünk” – teszi hozzá Zsuzsa.

 

A válasz tehát…

Mindezek azt a felismerést erősítik, hogy a jól felállított és dokumentált edzésterveknek alapvető szerepük van abban, hogy a vendégek jól érezzék magukat, motiváltak legyenek és mindvégig azok is maradjanak. Az edző és a vendégek akkor vannak ilyen helyzetben, ha mindig és kellő időben birtokában vannak azoknak az információknak, amelyek az edzéstervben való előrehaladásukat mutatják. Nap, mint nap. Így maradnak fókuszban az elért eredmények… és a dopamin.

„Ha jó az edző – és tegyük hozzá, nem csak szakmailag, hanem emberileg is, vagyis empatikusan viselkedik a vendégeivel –, akkor jó a hangulat a csoportban, mindenki várja az újabb edzéseket, és senkinek sem jut eszébe, hogy lemorzsolódjon… Az örök igazság: »Az emberek gyorsan elfelejtik, hogy mit mondtál nekik, de mindig emlékezni fognak arra, hogy milyen érzést váltottál ki bennük! « itt is igaz” – zárja gondolatait Zsuzsa.

Összefoglalva, a csoportok egységének fenntartása vagy széthullása – a lemorzsolódás – jelentős mértékben azon áll vagy bukik, hogy az edző (vagy a klubvezetés) mennyire ismeri ezeket a pszichológiai és neurobiológiai tényezőket, amelyek befolyásolják a vendégek viselkedését. Persze ehhez nem kell az edzőknek orvos-tudósoknak lenniük, egyszerűen csak alkalmazniuk kell ezeket az ismereteket.

A témát még folytatjuk (ehhez mi is kérünk egy kis motivációt egy FB megosztás elvégzésével), mert Zsuzsa elmondta nekünk, hogy számos más aspektusa is van annak, hogy miért morzsolódnak le az emberek a sportklubokban. Nemcsak a dopamin felelős a motivációs rendszer fenntartásáért, vannak egyéb ingerületátvivő vegyületek is, amelyek az egyén és a csoport önbecsülésének, összetartozásának erősítésén, vagy éppen a jó közérzet kialakításán és fenntartásán keresztül jelentősen csökkentik a csoport elhagyásának lehetőségét.

 

Toldi Zsuzsanna az Aquilone Training ügyvezetője, szervezetfejlesztési, vezetésfejlesztési és együttműködés-fejlesztési szakértő. Elkötelezett híve a szervezeti fejlődés legmagasabb szintjén álló, önmenedzselésre épülő vállalatok kialakításának, ebben pedig nagy szerepet szán az online játékosított fejlesztési módszereknek, amelyekkel nem csak a felsővezetőket, de akár az összes alkalmazottat is hatékonyan tudják támogatni. Főleg termelő nagyvállalatok, bankok és biztosítók felső vezetőit képzi, de kisebb magyar vállalatok is igénybe veszik a munkáját.

 

 

Hozzászólások

    Send this to a friend